#tizedik | Várok rád Nem beszéltünk és ekkor megtanultam, hogy gyakran semmi szükség szavakra.
Szerző: J. Lynn
Cím: Várok rád
Eredeti cím: Wait for you
Magyar kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Eredeti kiadó: William Morrow
Kiadás éve: 2013
Műfaj: NA, romantikus, szerelmi regény
Oldalszám: 496
Molyos értékelés: 90%
Goodreads: 4.22
Fülszöveg
A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…
Első benyomás
Ő a kedvenc írónőm, szóval nagy reményekkel álltam hozzá a könyvhöz, amit meg is kaptam.
Történet ( 4 / 5 )
Egy elég szokásos kezdés tárult elénk. Új város, új suli és "szerencsétlen" főszereplő. Lehetett számítani arra, hogy mi lesz a vége, de ez a legtöbb könyvél így van. Elég érdekes sztori, szívszorító bele gondolni, hogy a valóságban is rengeteg ilyen van. Voltak benne olyan részek, amiket nyugodtan ki lehetett volna hagyni, mert úgy éreztem, hogy az írónő itt csak húzta az időt. Nekem ez egy kicsit néha elvette a kedvemet az olvasástól.
Azt hittem, hogy már soha nem fog pontosan kiderülni, hogy mi történt Averyvel 5 évvel ezelőtt. Számitottam rá, hogy ez történt vele, de azért még is meglepett, mert még sem úgy történt. Az erőszak áldozatává rémes lehet válni, főleg ilyen szülők mellett. Akik inkább kín szenvedésnek teszik ki a gyermeküket, minthogy a hírnevükre rossz fényt vessen ez az egész. Kit érdekel végülis, hogy a gyerek min megy keresztül...Nem? Nem!
Rengeteg szenvedély volt a könyvben, ami teljesen magával ragadott. Sokszor, sőt ezeknél a részeknél mindig lettem volna Avery helyében. A humorból sem szenvedtünk hiányt.
Örülök, hogy Cam szülei ilyen rendesek voltak és megértőek. Volt egy kis örömben része szülők terén a főszereplő lányunknak. Viszont, amikor a drága leányzó elhanyagolta a barátait... Meg Cameront... Megcsaptam volna.
A fenyegető levelekre és hívásokra a reakcióját teljesen megértem. Ennyi év után a legjobb az lehet ha nem foglalozik ezekkel. A pofont megérdemelte a végén. ( Bocsánat... :$ )
Köszönöm Jennifer, élmény volt ez a könyv!
Szereplők (4 / 5 )
Avery.... Istenem.... Ismételten kaptunk egy idegesítő főszereplőt. Persze voltak olyan pillanatok, amiket nagyon imádtam. Csak feküdtem az ágyban és hangosan nevettem egy két jeleneten. Amúgy valamilyen szinten megértem azt, hogy így viselkedett egy ilyen borzasztó esemény után, de néha már túlzásnak éreztem azt ami történt.
ÉS MEGINT! Cameron maga a megtestesült tökéletes pasi... Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy hogyan lehet megint ilyen férfit kreálni. Türelmes, igazi szívtipró, kedves, vicces, süt-főz, gondoskodó és egy szemernyit sem bunkó. Hol van az én életemből is egy ilyen pasi?
A többi mellékszereplőt pedig imádtam. Raffaello a drága teknősbéka és a kedvenceim közé tartozik. Jacob és Brit is egy vicces "párt" alakítottak. Megvoltam elégedve mindenkivel, kivéve persze Avery szüleivel... pfejj...
Borító ( 5 / 5 )
Imádom azokat a borítókat amelyeken emberek vannak. Persze csak ha jó az összkép. Tökéletesen el lett találva, ez a fekete-fehér és piros színvilág.
|